Átváltozások – 2016 végjegyzet

A naptári év ma véget és, és holnap kezdődik az új. Becsuknád az ajtót magad mögött? Ahogy a régi falinaptárat újra cseréled, reméled, hogy az életed is új színeket és lendületet kap? Hm.

A 2016-os év időminősége legmarkánsabban változást, átalakulást, átminősítést diktált. Vagy velünk történtek a világunkat megrengető dolgok, vagy a környezetünkben, és bizony az is megcibálta az életünk alapjait. És bár az év utolsó napja adná a lehetőséget, hogy múlt időben beszéljünk ezekről, a Szilveszter-éjszaka pont semmit sem jelent az univerzum játékában. A főszereplők most a Kronosz/Szaturnusz és Hádész/Plútó által képviselt energiák, és a Zeusz/Jupiter, illetve Uránusz is erős mellékszerepet játszik a kozmikus darabban. De hogy szakmai szóhasználat helyett hétköznapira fordítsam a szót, inkább így mondom: a régi világunkat fenntartó hitrendszerünket erőteljesen és többször megrengethették azok a történések, amelyeket megéltünk, a veszteségek, amelyeket elszenvedtünk, vagy akár még a jó fordulatok is, amelyekkel szembe találkoztunk. Voltak olyan változások, amelyeknek előszelét éreztük már egy ideje, lehettek hirtelenül bekövetkezők, és voltak, lehettek várakozások, amelyek nem és nem teljesültek be.

valtozasAz év napjai többnyire nem hétköznapok voltak. A békés, könnyed, derűs működés emlékekben él jobbára, ez az év sok felfordulást, nehézséget, sok szomorúságot hozhatott leginkább. Miért? Mert a változás, változtatás, ha nem belsőnkből induló folyamat eredménye, akkor bizony fájdalmas. Mert minden el nem tervezett változás egy veszteség. És minden veszteséget meg kellene gyászolnunk ahhoz, hogy átadhassuk magunkat az új, megváltozott körülményeknek.

Azonban, és talán ez a mai világunk egyik legnagyobb rákfenéje: úgy nagy általánosságban elfelejtettük, mennyire fontos a gyász, elfelejtettük, hogy a veszteségeket fel kell dolgoznunk. A külső világban minden azt sugallja, hogy a múlandóság felülírható, kiiktatható tévképzet. Ezért a veszteségek fölött megtanultunk átlépni, tovasiklani és új szerzeményeknek örülni, legyen az kapcsolat, birtoktárgy, társadalmi pozíció, vagy bármi más. Már azelőtt megvan az új, hogy elengedtük volna a régit.

Azonban amikor a változás már az életünk pillérét adó meggyőződéseinket, érzelmi és gondolati struktúráinkat, belénk nevelt és magunkra vett mintáinkat érinti, akkor már másképp éljük meg, mint azt, hogy egy újabb technikai kütyüvel szórakozunk.

Meg kell tanulnunk újra, hogy minden változik. Meg kell tanulnunk újra, hogy a változás az, amitől működik az élet. Hogy a változás az élet, a változatlanság a halál. Meg kell tanulnunk változni, a változásokat elfogadni, sőt, a változásokat elindítani, akarni, szeretni. Jól érezni magunkat a változásban. Sem nem tagadni azt, ami elmúlik. Sem nem megcsontosítani az épp elmúlót, mintha mi sem történt volna. Mindkét módon a már meglévő hitrendszerünket merevítjük.

Visszatérve az asztrológiai archetípusokhoz: ismerjük fel, ha valaminek lejárt az ideje (Kronosz/Szaturnusz). Az elmúló dolgoktól (Hádész/Plútó) való elfordulás/hozzájuk való ragaszkodás helyett tanuljunk meg hálával és tisztelettel elbúcsúzni. Vegyük észre a hirtelenül megjelenő belső sugallatainkat (Uránusz), építsük magunkban a bizalmat az arra érdemes dolgok iránt (Zeusz/Jupiter) a vak hit és oktalan remény helyett.

A 2016-os év véget ér, ám a fenti archetípusok főszereplése tovább tart. Ezért az új évre rugalmasságot kívánok, a változások elfogadását, a megújulás képességét. Azt, hogy legyen meg a kellő önismereted ahhoz, hogy túl tudj lépni az árnyékodon, hogy meg tudd fejlődni a személyiségedben azokat a változásokat, amelyek szükségesek a boldogságodhoz. Hogy az légy, aki lehetnél.

 

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva