Szabadon: remény és félelem nélkül

Tapasztaltál már olyan perceket, órákat, napokat, esetleg heteket, hónapokat, amikor olyan szemlélettel tudsz élni, amely azt mutatja számodra, hogy minden úgy tökéletes, ahogy van? Minden, ami történik, ami felmerül, ami megjelenik, az pont akkor, pont úgy, pont annyiban tökéletes, ahogy éppen van? Hogy a lét olyan, mint egy csoda, hiszen a kérdések már azelőtt választ kapnak, hogy feltennéd őket? A megjelenő bizonytalánságok eloszlanak és megerősítést nyersz még azelőtt, hogy átadnád magad a tépelődésnek? Hogy minden világos, egyszerű, mindennek értelme van, minden jelentőségteljes, és egy sejtszinten érzékelhető boldogság jár át? Mindez tiszta tudattal, éberen és a tudatod ellazult, de nem széteső, fókuszált, de nem feszült állapotában. Ha tapasztaltál már… Tovább olvasom

Ünnepi jókívánság

Hálával a nappalokért és éjszakákért, hálával a sötétségért és világosságért, hálával, mert a fény diadalmaskodik a sötéten, és különösen nagy hálával, mert ez bennünk is megtörténhet!  Áldott Ünnepeket, mindig megújuló életkedvet kívánok szeretettel. Tovább olvasom

Kávé, sínek, pályaudvar

Szeretek időnként kimenni a pályaudvarra és ott inni egy kávét. Nem utazom, csak kávézom. Akár egyedül, akár családdal, barátokkal, nekem ez egy jó program. És nemcsak az. A kávé, sínek, pályaudvar – igazi önterápia és meditáció. Persze jó a kávégép a büfében. Ez szükséges, mert a rossz kávé nem kell még a pályaudvaron sem. És nekem az sem mindegy, hogy miből iszom. A műanyag olvadó-hajló változatot köszönöm, nem kérem. És a tejhab legyen igazi. És a kávé erős, de hosszú. A pályaudvaron így finom. És valami apró finomság is jár hozzá. Nem sok, két-három falat. Szép a szegedi vasútállomás épülete, ahová szeretek kimenni, ez is hozzátartozik az élményhez. Számomra… Tovább olvasom