Felgyorsult idő? Dehogy!

Ma az a különös gondolatom támadt, hogy nem is gyorsult fel az idő, hanem mi felejtettük el az idő ritmusát.

Egy érzet, sugallat volt a gondolat alapja, na meg a tapasztalat, amit most elmesélek.

Felgyorsult idő

Délután 5 előtt 20 perccel az órára néztem, és gondoltam, hogy de jó, most pont időben vagyunk, lesz ma is 5 órai tea nálunk. Mindenki hazaért kivételesen, és bár hárman háromfelé ténykedünk, milyen jó lesz a meleg teával megpihenni. Aztán odatettem a sparheltre a vizet, hogy felforrjon. Utána elmosogattam, aztán eszembe jutott, hogy a mézes kalács sütéséhez folyékonnyá kellene tennem a mézet, azt is odakészítettem a melegbe. Lemorzsoltam a megszáradt majoranna-csokrokról a finom fűszert, elpakoltam. Letöröltem a pultot, asztalt. Előkészítettem a tefüvet, szűrőt, csészéket. Megkavartam a készülő levest. Mindezt ráérősen, nem is törődve az idővel, csak tudva, hogy ötre teát készítek. És még mindig volt 9 perc 5-ig!

És akkor gondoltam a fentit. És nekiláttam ezeket a gondolatokat leírni.

Leforráztam a teát, 16.57-kor. Most még van két perc ötig, és be is fejezem ezt az írást.

Az a benyomásom, hogy az idővel nem történt semmi. Velünk azonban igen: elvesztettük a tájékozódási pontokat, a ritmusérzékünket, a valós viszonyulási arányokat, a virtuális világ, a globalizált társadalom, és még számos dolog következtében túl nagy lett a vélt, a látszólagos lehetőségünk, szabadságunk, és egyszerűen kifolyik az idő a kezünkből. Elkallódott az időérzékünk: valahol a realitásérzékünk mellett csellenghet.

Persze a tudósok valamint rohanó embertársam tudni fogják, hogy nincs igazam. Nem baj, van időm. 🙂

Teázzunk!

Kapcsolódó Tudathang programok:

Egyéni konzultáció

Asztrokotta: önismereti-asztrológiai képzés és kaland

Gyökerek & szárnyak: újratervezés

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva