Ideális társ?

A levél

„Szia Ibolya!
(…) A kérdésem az, hogy lehet-e valakiknek szuperül működő párkapcsolata (nyilván úgy, hogy tesznek is érte), hogy a születési képleteikben a Marsok és a Vénuszok elem minőségileg nem passzolnak (nem tűz-levegő, víz-föld) hanem kevertek (tűz-föld, levegő-föld), de a Nap, a Hold és a Merkúr összeillőek.
Anno amikor párszor Nálad jártam, meséltél az idő minőségéről, a JELentudatosságról, a MOSTról és, hogy érezni kell a dolgokat, nem pedig mindent kigondolni és, hogy persze nem a fejével szeret az ember. 🙂 (…)
Amikor a részletes asztrológiai elemzésről beszélgettünk, akkor elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire is összetett egy ember lelki világa. Sokat olvastam utána és úgy érzem sokat segített, hogy elfogadjam magamat olyannak amilyen vagyok, és hogy másokat is elfogadjak olyannak, amilyenek. Jó/rossz szokásommá vált, hogy amikor megtudom valaki születési képletét, akkor megnézem, hogy is állnak nála a „dolgok”, és ez segít kicsit talán jobban elfogadnom a másikat, de nehézséget is okozhat, mert be is skatulyázhatom emiatt, ha nem figyelek rá. Van a fejemben egy olyan gondolat, hogy lehet, hogy az ideális társammal a képletünkben mindennek passzolnia kéne, ha nem is tökéletesen, de legalább összeillőek kéne lennie az elemeknek.”

Nincs két teljesen összeillő ember, csak és kizárólag annyiban, amennyiben hasonlóképpen szenvednek, vagyis szimpátiával (szimpátia: rokonszenv, vagyis hasonló szenvedés) vannak egymás iránt. Minden társunkká szegődött partnerünk ideális számunkra egy felsőbb, átfogóbb, az élettervünk magasabb szemszögéből. Ám ha ideálisnak azt tekintjük, ha minden zökkenőmentes, akkor mindig csalódnunk kell. Fölösleges azt kergetni, hogy megtaláljuk azt a bizonyos tökéleteset, mert legfeljebb abban tud tökéletes lenni, hogy a saját utunkat járhassuk, és ehhez akár ő is hozzásegít. Nem rajta múlik, hogy szenvedéssel vagy örömökkel, bár többnyire kevert módon.
Én asztrológusként nem azzal kezdem az ismerkedést, hogy a másik képletét nézem. A szívemmel szeretnék minél tisztábban jelen lenni, az asztrológiai tudást mindig is úgy kezeltem, hogy abban segít, amiben elbizonytalanodom, elakadok, vagy ha valamit nem látok át, mert érzelmileg érintett vagyok. Az átlátásnak, a megértésnek, a megismerésnek, az elfogadásnak az eszköze az asztrológia, és nem egy tervezőasztal.
Azt javaslom, erősítsd magadban a bátorságot, merj nyitottabb lenni, mert semmi olyan nem történhet veled, senki olyannal nem találkozhatsz, aki ne a javadat szolgálná. Persze van, hogy nehéz időket megélve nem ezt látjuk, de utólag mindig kiderül, hogy nagyon is értelme volt annak is, ami esetleg rosszul sült el. Tapasztalni jöttünk ide, a Föld nevű játszótérre, úgyhogy rajta, menj játszani! És amikor már szívből szeretsz, lélekből vonzódsz egy lányhoz, akivel az intelligenciátok is hasonló kaliberű, akkor nagyon is érdemes megnézni a születési képletek összevetését, és megértéssel, nyitottsággal, elfogadással rálátni kettőtök közös táncára.

És újra a fiatalember

„Szia Ibolya! Köszönöm, hogy válaszoltál, valahol nagyon mélyen belül én is úgy érzem, ahogy leírtad, viszont néha jól jön egy kis megerősítés, amikor nem vagyok teljesen a „JEL”en!”