Kányádi Sándor 88 éves

Gyermekkoromban, Székelyföldön, a román kommunizmusban felnőve, Kányádi Sándor a verseivel családtag volt. Életben tartó, gondoskodó, a lelki egészségünkhöz nagyon nagy mértékben hozzájáruló, nélkülözhetetlen szerettünk.
És a mai napig is az nekem, és milyen jó, hogy másnak is sokat jelent.
Az alábbi videóban azt mondja: “Én még az életben nem mondtam magamról, hogy költő vagyok. És nem is szabad elhamarkodni. Majd kiderül. ”
Mondjuk vagy sem, olyan módon beszél, ír, versel, ami a legmélyebb, legigazabb lelkünk hangján szól.
Isten éltesse még nagyon sokáig mindannyiunk örömére Kányádi Sándort!

KÁNYÁDI SÁNDOR:  ÁPRILIS HÓNAPJA

 

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet;

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

 

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva