Mire és meddig van időnk?

Mire és meddig van időnk?

A piacon jóformán csak krizantémot és koszorúkat lehet kapni a napokban. A családi programok közt sűrűn szerepel a temetők látogatása. Ki belső, szeretetteli késztetésből, ki muszájból, ki örömmel, ki kínlódva, és van, aki épp sehogy sem viszonyul ezekhez a napokhoz, amikor ugyanazon apropóból egymást követi az angolszász Halloween, a katolikus Mindenszentek és a köznapi halottak napja. A megemlékezés, az elmúlás, a változás, a múlandóság válik még jobban kézzel foghatóvá.

Legyen ennek előremutató hatása a saját életünkre is, ne érjük be egy szokás fenntartásával. Az évnek ebben a pár napjában van a leginkább ideje annak, hogy őszintén magunkba tekintve azonosítsuk és kimondjuk, vállaljuk és képviseljük az életünk eddig leszűrt tanulságait. Ezzel együtt annak is, hogy kidobjuk áligazságainkat, féligazságainkat, önigazolásul gyártott, egót növelő elméleteinket.

Körülnézünk, és akár mások, akár saját életünk korábbi szakaszain is láthatjuk, hogy el lehet tengődni évekig, vagy akár egy egész életet is úgy, hogy sejtjük ugyan, hogy valami nincs rendjén velünk, belül, mégis változatlanul visszük tovább a megszokott, a bejáratott életünket: gondolatmintáinkat, automatikus cselekedeteinket, sematikus döntés mechanizmusainkat.

És lehet úgy is élni, hogy nem félünk látni, nem félünk odanézni arra, ami zavaró, kényelmetlen, kellemetlen – még mindig önmagunkon belül. Aztán, ha olyant látunk, ami sem minket, sem szeretteinket nem szolgál, sőt inkább rombol: akkor bizony eljött a búcsú ideje, eljött a változtatás, a változás ideje.

Minden nappal közelebb kerülünk halálunk pillanatához, és ha így tekintünk az életünkre, akkor annak minden napja hihetetlenül értékessé válik.

Megtennünk bármit, csak addig lehet. Ebben a testben, a karmikus tendenciáink eme fizikai formájában és ezzel a tudatossággal csak most, amíg még ezt az életet éljük, van lehetőségünk arra, hogy  önmagunkkal dolgozzunk.

A mostani napokat használjuk erre is, miközben a múlandósággal szembesülve gyertyát gyújtunk, szeretettel emlékezve valakire, aki már nincs köztünk. Jusson eszünkbe a múltra emlékezve, hogy nekünk, gyertyát gyújtóknak itt és most lehetőségünk van arra, hogy jobbá, boldogabbá tegyük önmagunk és szeretteink életét.

Kapcsolódó Tudathang programok:

Egyéni konzultáció

Asztrokotta: önismereti-asztrológiai képzés és kaland

Gyökerek & szárnyak: újratervezés

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva