Az ablakom előtt

Az ablakom előtt, lent az utcán, időnként megjelenni látom az Istent. Pár napja görnyedt hátú, púpos öregasszony képében jött, piros vödörből piros tulipánokat locsolt. Érdekes, addig fel sem tűnt nekem, hogy a szemközti háztömb tövében megbújik egy aprócska kert, hasonló, mint amilyent nagyapám is szeretettel gondozott a házuk előtt, a ’70-es években, gyermekkoromban. Most ez a néni bottal és nehezen mozgott, göcsörtös kezével nehezen tartotta a műanyag vödröt, és lassan, komótosan hajolt, hogy a víz odafolyjon, ahová szánta. Aztán botjára támaszkodva, szemét még a kertecskén legeltetve, bement a társasház kapuján. Ma egy fura kisfiú képében érkezett az Isten. Talán azt mondanád rá, nem normális. Talán nem az, az… Tovább olvasom