Fikció, valóság, történelem

Nézem az egyéni életutakat és nézem a világ eseményeit. És egyre gyakrabban jut eszembe az egykori disszertációs témám. Ezért most eszmefuttatás helyett régi nagy kedvencemtől idézek, Umberto Ecótól. A Baudolino című regényében (ami szerintem egyszerűen zseniális, olvasd el bátran) az utolsó fejezetben találjuk ezeket a sorokat, Nikétász görög történetíró és barátja, Paphnutiosz párbeszédében. “…Történetíró vagyok, előbb-utóbb meg kell írnom Bizánc utolsó napjainak krónikáját. Hogyan illesszem belé azt a történetet, amit Baudolinótól hallottam? – Sehogyan. Az az ő saját története. Amúgy meg biztos vagy benne, hogy igaz? – Nem, hiszen amit tudok róla, azt mind tőle tudom, ahogyan hazugnak is ő mondta magát. – Lásd be hát, hogy ilyen… Tovább olvasom