Aktuális is a témaválasztásom, mert éppen tart a Nap-Merkúr együttállás a Mérleg jegyében, de ezúttal nem asztrológiai morfondírozás lesz. 😀
Hanem csak úgy. Eltűnődtem, hogy olyan sok kommunikációs platformunk lett. Mondanám, hogy hirtelen, mert mi az a kb. 30 év, amióta otthon is lehet számítógépet, majd internetet hasznáni, de végül is már nekem is hosszabb életszakaszom telt el a számítógép használatának lehetőségével, mint nélküle, s az internethasználat kezdete is felezi forma a koromat…
Node. Mi van a sok kommunikációs csatornánkkal?
Pötyögtetnek.
És az emberek pötyögnek. Nem kommunikálnak, nem beszélgetnek, nem cserélnek eszmét, csak pötyögnek. Félszavakban, címszavakban, de van, aki litániákban, de akkor is egyoldalúan, testbeszéd nélkül, hangszín nélkül, mimika nélkül. Nem megy át a cseten a hang lágysága, keménysége, őszintesége, hamissága, iróniája, egyenessége, semmi – csak, amit odapötyög.
Így nincs kicserélődés, csak tobzódás a már meglévő állapotban.
Félreértés ne essék: lehet a csetelést hasznosan használni, olyan helyzetekben, amikor tényleg elég a pár szavas üzenet: „Kések 10 percet”, „Erre a címre gyere:…”, „Délután ráérek, beszéljünk, ha neked is jó!”, „Igyunk egy kávét kedden a piacon!”, stb. Legtöbbször azonban mégis alkalmasabb az élőszavas kommunikáció.
A sok lehetőség leszoktat bennünket arról, hogyan lehet és kell kommunikálni. Baráti kapcsolatokat is felszínesebbé tesz, és az alkalmi kapcsolatokat röhejessé teszi. Mire is gondolok?
Helyi csoportban meghirdetek pár dolgot, odaírom a telefonszámomat, ezen érdeklődjön, aki vinné. És mi történik? Hozzászólásban érkezik: „Engem érdekel.” És nem hív fel. 😀 Talán várja, hogy én keressem meg a módját, hogy felvehessem vele kapcsolatot?
Vagy: eladó tárgyat hirdetek meg, telefonszámot megadom, ezen éreklődjenek. 3 perc alatt 3 érdeklődés érkezik, írásban. Lehet, hogy nem tudnak szöveget értelmezni az emberek, de inkább azt hiszem, el sem olvassák, ami a hirdetésben van. Mert az okos alkalmazásban pöttyintésre már megy is az egyen üzenet. Én azonban nem fogok pötyögni minden ráérőnek, mert nekem ez nem fér az életembe. Sem időben, sem stílusban. Az elsőnek még megírtam, hogy kérem szépen, telefonon érdeklődjön. Rámparancsolt. Hogy írjam le, ha eladó.
Nagy bajok vannak a világban, és tán azt mondhatod, hogy ez a legkevesebb. Én meg azt mondom, hogy ez a legnagyobb probléma. Hogy nem tudunk és gyakran nem is akarunk kapcsolatba kerülni és úgy kommunikálni. Csak elvárni, parancsolni, utasítani, felhánytorgatni, megsértődni, stb: üvölt az én, az ego, most már 8 milliárd, és nem képes kapcsolatot teremteni sem a másikkal, és ami a legpusztítóbb: önmagával sem.
Tisztelet és hála a kivételnek. Mert az is van. És ha nem tudnék bízni abban, hogy az ember változásra és fejlődésre képes, akkor rég szögre akasztottam volna a tudásomat és nem foglalkoznék emberekkel. De mindig vannak, ha nem is tömegesen, akik tudnak és akarnak kapcsolódni: magukkal másokkal és a láthatón túlival is. 🙏
Követem