Ma reggelre, szelíd álmából nem ébredt már fel az az ember, akitől a legtöbbet, a leglényegesebbeket, a legfontosabbakat tanultam a thai masszázs művészetében.
Ajahn Pichest még a valóban hagyományos thai masszázst és terápiát művelte, mint spirituális fejlődési utat, mint gyógyító tevékenységet, amit a nyugatra exportált szalonokban nyomokban sem lehet fellelni (az Ajahn tiszteletbeli név, jelentése Mester a thai kultúrában).
Hálás vagyok azért, hogy tőle tanulhattam, nélküle sehol sem lennék ebben a tudományban és művészetben, sőt a spirituális fejlődésemhez is rengeteget ad. Neki köszönöm, hogy felismertem azt is, hogy a technikai repertoár legfeljebb felében számít az eredményt tekintve (bár rendkívül fontos ez is), és legalább annyira fontos az is, hogy milyen szemlélettel, milyen hozzáállással, milyen állapotban végezzük ezt a nagyszerű, 2500 éves gyógyító tevékenységet.
Neki köszönhetem azt is, hogy a mai napig tanítom ezt a tudást, mégpedig egyéni képzésben, mert így lehet átadni tanítóról tanítványra nemcsak a módszereket, hanem a szemléletet is. A szerető kedvességgel, az ítélkezésmentességgel, az együttérzéssel és segítőkészséggel átitatott hozzáállást munkához, emberekhez, élethez.
Ég veled thai masszázsterápia Tanítóm, sok-sok hálás tanítványoddal együtt örvendezünk, hogy velünk voltál és tanítottál minket. Áldás kísérje utadat! 
(A kép 2009-ben készült, nála, Chiang Mai mellett, Hangdongban.)
Követem