“Gondolkodás nélkül élni”

Mióta az eszemet tudom, mindig szerettem Agatha Christie könyveit olvasni. Leginkább akkor faltam őket, amikor PhD-s voltam, és a napjaim nagy részében szemiotikai, nyelvfilozófiai tárgyú könyveket olvastam magyarul, olaszul, angolul, vagyis alaposan tornáztattam az eszemet. Ilyenkor A. Christie könyveivel kapcsoltam ki, így lazítottam a mozgáson kívül.

A csodálkozó kérdésekre, hogy én minek olvasok “ilyeneket” próbáltam elmagyarázni az írónő zsenialitását, ami nemcsak a történetek kitalálásában és tálalásában mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy a szereplői révén pontos és találó jellemzést ad röviden emberi jellemvonásokról vagy akár korokról.
Időnként újraolvasom egy-egy könyvét. 🙂 És most a következő gyöngyszemre akadtam, egy rövid részletre az egyik, második világháború után írt könyvéből. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, a mai életünket és világunkat látva, tapasztalva, hogy régen tényleg minden más volt. Talán arra a felismerésre is sokan eljutottunk, hogy a két nagy háború változtatott meg mindent az európai ember életében.

A következő sorok az 1948-ban megjelent, magyarra Zátonyok közt címmel fordított regényben olvashatók, mint egy háborút megjárt, aztán hazatért huszonéves lány gondolatai. Nem csodálkozunk, amikor manapság szétnézve már mindenütt ezt látjuk, kívül és belül is. Leszármazottjai vagyunk annak a nemzedéknek, ma ezek a folyamatok még inkább csúcsra járnak:

“Hirtelen mélységes nosztalgiát érzett a háborús idők iránt. Mikor a feladatokat világosan meghatározták, mikor az élet szervezett és rendezett volt – mikor levették a válláról az egyéni döntés terhét. Most, hogy erre rájött, elborzadt önmagától. Ezt érzik mások is titokban szerte a világon? A háború tette ezt vajon? Nem a fizikai veszélyről van szó – nem elaknásított tengerekről, bombákról, puskagolyók süvítéséről, mikor az ember végighajt a sivatagi ösvényen. Nem, nem erről van szó, hanem arról a lelki veszélyről, hogy megszokták, mennyivel könnyebb gondolkodás nélkül élni…”

Könyvjelző Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva