Halak Újhold Szer-el-mese

 

(Kalandozás a lelkünkben Halak Újhold idején)

Még nem akarta kinyitni a szemét.

seaEltévedt, és furcsa módon mégis biztonságban érezte magát. Fogalma sem volt, hol van, és nem emlékezett arra sem, hogy hogyan jutott ide, ebbe a csónakba, csak az érzés volt benne mindennél tisztább és bizonyosabb, és a ringatás is ezt erősítette: itt jó helyen van, és nem először. Sokezernyi emlék tört fel belőle, és bár a konkrét történések, helyszínek, szereplők homályosak voltak számára, arra tisztán emlékezett mindenik esetében, hogy mit érzett akkor, egykor.

Csak lassan vette rá magát, hogy elszakadjon a lelkében élő világtól annyira, hogy kinyissa a szemét. Amit belül élt, az otthonos volt, kedves számára, és bár minden sejtjében érezte, hogy tetszeni fog amit meglát majd, mégis nehezére esett kiszakadnia álomszerű világából.

Ám a látvány mindenért kárpótolta. Ameddig a szeme ellátott, mindenütt tenger volt. Nyugodt, csendes, méltóságteljes, gyönyörű kékeszöld színben játszó, kristálytiszta, élő vizű. Nem tudott betelni vele. Milyen régóta kereste, vágyta, képzelte. Mennyi viszontagságot átélt, mennyi megpróbáltatáson túljutott, mennyit remélte, hogy létezik.

És most itt van. Megérkezett. Beleborzongott a gyönyörűségbe. Tudta, hogy a tengerben ott van minden – csak rajta múlik, mennyire merítkezik meg benne. Ha akar, és mélyre hatol, belső viharokat, tengermélyi vulkánokat is találhat, kisebb-nagyobb örvényeket, még mélyebbre szippantó tölcséreket, máshol gejzíreket, hőforrásokat, megint máshol jégkristályos állóvizet. Határtalan és végtelen.

– Itt maradok és felfedezek mindent – mondta ki hangosan, magának az örömét.

coral-reef-543177-1024x683-hq-dsk-wallpapersJól esett neki ez a gondolat, és tetszett a saját hangja, ahogy vidáman megtörte a víz csendes moraját. Olyan szívesen elhitte volna, hogy ez lehetséges. Hiszen mennyit elviselt, csak hogy itt lehessen. De tudta azt is, hogy nincs megállás: innen is el fog menni, amikor eljön az ideje, erre figyelmeztette a Nap is az égen.

– Nem csak én szabom az időt… – mondta ki az újabb hangos mondatot, már kevésbé vidáman.

– Éppen ezért nem tékozolhatok!

Kihajolt a csónakból, közelebb a vízhez, amely annyira hívogatta. Gyönyörű lány nézett vissza rá – a tükörképe. Hosszú, dús, sötét haja előre hullott a válla fölött, bele a vízbe, mintha siettetné: mire várunk, gyerünk, merüljünk el benne!

Nem is tétovázott hát tovább: pajkos örömmel, kecsesen vetette bele magát a tengerbe, és időtlen boldogságban lubickolt, eggyé válva a vízzel, beleolvadva végtelenségébe.

sellődelfin – Majd tovább indulok, amikor muszáj. Majd… – ez már csak egy gondolatfoszlány volt, ahogy átadta magát a tengernek, sellőként libbenve egy csapat delfinhez, jó messzire eltávolodva az árván hagyott csónaktól.

Végtelenül boldog volt és végtelenül szomorú. És bizonyossága volt afelől, hogy ez jól van így.

Kapcsolódó esemény:
Önismeret az asztrológia segítségével. Asztrokotta 1.

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Hozzászólások lezárva