A stabilitás eleme, a föld

Milyennek ismered magad kitartás dolgában? Végigviszed a terveidet? Megvalósítod a céljaidat? Vagy ez inkább a szerencsén múlik, nem annyira rajtad, a befektetett munkádon? Esetleg feladod idejekorán? És észreveszed, amikor feladod?

Ezek a kérdések a benned működő föld típusú energiák minőségére mutatnak rá. Sos-sok más, járulékos kérdés, téma tartozik még a föld elemhez, de igazából mind ehhez az egyhez kapcsolódik: szilárdság, stabilitás. Ennek a meglétéből, erőteljes jelenlétéből fakad a rendíthetetlenség, a kimozdíthatatlanság, a bizonyosság, a nyugalom. Amit ha túltolunk, lesz belőle makacsság, konokság, megátalkodottság, nemtörődömség. Ha pedig híján vagyunk neki, akkor lesz tétovaság, bizonytalanság, állhatatlanság, felületesség.

A Zodiákus föld elemű jegyei: Bak, Bika, Szűz. Föld elemű bolygók: Szaturnusz, Vénusz.

A természetben könnyen megfigyelheted, hogy bizony a föld, az stabil – mint a szikla. Ott marad, ahol volt, legfeljebb markolóval rakod arrébb. Na jó, kislapáttal is el lehet hordani egy hegyet, legfeljebb kicsi adagokban. De magától úgy látszik, nem mozdul. Amikor aztán mégis megmozdul, akkor igen nagy átrendeződések, átstrukturálódások lesznek.

A bennünk működő föld elem teszi lehetővé, hogy a kitűzött célokért tegyünk.  Ez teszi lehetővé, hogy meggondolatlanságokat ne kövessünk el, hogy megfontoltan, átgondoltan tegyünk. A föld elem erején múlik, hogy tudunk-e kitartóan haladni, van-e bennünk állhatatosság, hogy végigcsináljuk, amit elkezdtünk. Felismerjük-e, átgondoltan, megfontoltan észrevesszük-e, ha egy ügyben át akarnak ejteni. Aprópénzre tudjuk-e váltani a terveinket, vagyis meg tudjuk-e tenni azokat az apró, esetleg unalmas lépéseket, amelyek szükségesek, hogy elérhessünk a célhoz.

A föld elem adja a személyiség vázát, szerkezetét, struktúráját is, és azt is, hogy miként kapcsolódik ez a világ többi részéhez, vagyis hogy hogyan, milyen módon vagyunk jelen az anyagi világban: harmonikusan, együttműködően, békességet szeretve, vagy kötekedően, kritizálón, elkülönülten?

Mert a földet meg lehet művelni, és akkor táplál minket (szántók, gyümölcsösök); meg lehet hagyni szépségében, vagy széppé lehet formálni, és akkor kellemes környezetben élünk (mezők, rétek, épített kertek). Az odafordulásnak ez a kedves, odafigyelő formája a földi szeretet, amelyre oly nagy szükségünk van, és amely erősen, és egyre inkább sérül mai korunkban, amikor a társas együttélés, az érintkezés egykori normái lassan teljesen feledésbe merülnek. Egyszerű dolgokra gondolj: köszönés, kérdezés, megköszönés, a másikra való odafigyelés, tisztelet, hála… Bizony, ezekhez stabil, harmonikus föld elem jelenléte kell, hogy legyen bennünk.

Figyelmeztetés: még csak az asztrológiai tudás peremén járunk, óvakodj attól, hogy megbélyegző megállapításokra juss akár magaddal, akár mással kapcsolatban. Kezeld könnyedén, játékosan az apránként elsajátított tudást, azzal a megengedő látásmóddal, hogy: Akár tévedhetek is!

Innen folytatjuk jövő héten. Addig is, ha személyre szóló elemzést, asztrológiai útmutatót szeretnél, akár önismereti, akár problémamegoldó célzattal, javaslom a konzultációt. Szeretettel állok rendelkezésedre.

Az Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonként.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél azt élhesd, amit élhetnél
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Az öröm eleme, a tűz

Múlt héten a kettősségről volt szó, yinről és yangról, negatívról és pozitívról, ami a megnyilvánult világ jellemzője, feltétele. Most, ha ragaszkodnánk a növekvő sorrendhez, a hármas szám következne, de ezt kicsit halogatjuk még, előbb megnézzük, mit rejt az asztrológiában a négyes szám.

A hagyományos nyugati asztrológia jelképrendszere négy elemmel dolgozik. Elemeknek nevezzük őket, de ez ne zavarjon meg bennünket abban, hogy úgy tekintsünk rájuk, mint mondjuk mozgófilmekre. Mert állandó változásban vannak, ahogy a polaritás, a yin-yang törvénye bennük is működik, valamint ahogy a hármas számhoz tartozó minőségek is megnyilvánulnak bennük.

Minden emberben különböző arányban keveredik ez a négy elem, hiszen bármelyiknek a teljes hiánya az élet végét is jelentené. Mégis van, hogy olyant mondunk valakire, hogy „Hát belőle aztán teljesen hiányzik a tűz”, „Semmi légiesség nincs benne”, „Szárazabb a kórónál”, „Teljesen földhözragadt”.

Azért tehetünk ilyen megállapításokat, mert a tapasztalatunk szerint így is van. Valóban: lehet olyan, hogy egy ember nem igazán tud kapcsolódni a racionalitáshoz, vagy a könnyedséghez, az érzelmeihez, vagy híján van lelkesedésnek. A születési horoszkóp megmutatja, hogy milyen alapokkal jövünk. De senki sincs teljesen híján valamely elem jelenlétének.

Az asztrológai négy elemet: tűz, föld, levegő, víz, nagyon jól meg tudjuk ismerni, ha megfigyeljük a természetet, és azt, amit ott látunk, szimbolikus, átvitt értelemben az ember pszichéjére alkalmazzuk.

Kezdjük az elején, vegyünk egy hétköznapi helyzetet!

Mi kell ahhoz, hogy reggel kikelj az ágyból? Lendület, frisseség, kipihentség? Igen, ez is kell. De ami alapvetően szükséges, az a CÉL. Azért kelünk fel, mert… Azért kelünk fel, hogy… Céltalanul még az ágyból kikelni sem sikerül. Tehát kell egy kihelyezett, elérendő cél, ezért mozdulunk meg. Ez a tűz elem. Az az erő, amely a magot csírázásra bírja, a fát rügyezésre, a lelket lelkesíti. A tavasz kezdete, a jó idő, a meleg, a zöldülő természet, a jókedv és öröm ígérete. Extra erő, amely legyőzi a halált – a telet, a mozdulatlanságot, a merevséget, az ágyat – is.

Fellángolt a tűz, de mi az, ami táplálja, hogy ne hunyjon ki? Mi az a lelkivilágunkban, ami a természetben a tüzet tápláló, éghető anyag, a tüzelő? Ez a lelkesedésünk, az idealizmusunk, a szenvedélyünk, amivel a célt akarjuk. Ahogy a tűz is kialszik, ha nem teszünk fát rá, úgy alszik ki a belső tüzünk is, ha nem tápláljuk rendszeresen lelkesedéssel, ha nem erősítjük meg magunkat mindegyre abban, amit el akarunk érni. A lelkesedésünk fenntartásához pedig álmodnunk, terveznünk kell, ahogy például a kandallóba sem mindegy, hogy mikor mekkora fát teszünk, mekkor parázsra.

Nem is szaporítom tovább a szót, inkább téged biztatlak arra, hogy figyeld meg a természetben a tűz elemet. Íme néhány tanulságos példa: gyufa lángja, sparhelt tüze, erdőtűz, füstölő, tábortűz, mécses, gyertya lángja, parázsló cigeratta, faszenes grillsütő… Látni fogod, hogy milyen is az, amikor meggyengül a tűz elem, milyen következményei vannak, és azt is megnézheted, mit tesz a túl nagy tűz, milyen ha kevés, milyen ha sok. Az állatöv tüzes jegyei: Kos, Oroszlán, Nyilas. Tüzes bolygók: Nap, Mars, Jupiter, Plútó.

Bennünk is ugyanígy van, ahogy a fenti megfigyelhető példákban: a kevéstől nem mozdulunk, csak fásulunk, unatkozunk, lemondunk, bezárkózunk, magunkban füstölgünk, szomorkodunk, visszavonulunk. A túl soktól haragszunk, fellobbanunk, hangoskodunk, rombolunk, meggondolatlanul cselekszünk, duhajkodunk.

Ám ha harmonikusan éljük, akkor van hitünk, lelkesek vagyunk, célokat tűzünk ki és valósítunk meg, örülünk és megosztjuk az örömünket, másokat is lelkesíteni tudunk, van átlátásunk, kézben tartjuk a dolgainkat, urai vagyunk életünknek és: szívből szeretünk.

Mind a négy elemnek a megismerése után azt is megnézzük majd, hogy miként tudjuk magunkban segíteni, erősíteni, ha valamelyikből túl keveset élünk, vagy hogyan lehet tompítanunk, ha túl hangsúlyos egyik vagy másik bennünk.

Figyelmeztetés: még csak az asztrológiai tudás peremén járunk, óvakodj attól, hogy megbélyegző megállapításokra juss akár magaddal, akár mással kapcsolatban. Kezeld könnyedén, játékosan az apránként elsajátított tudást, azzal a megengedő látásmóddal, hogy: Akár tévedhetek is!

Innen folytatjuk jövő héten. Addig is, ha személyre szóló elemzést, asztrológiai útmutatót szeretnél, akár önismereti, akár problémamegoldó célzattal, javaslom a konzultációt. Szeretettel állok rendelkezésedre.

Az Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonként.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél azt élhesd, amit élhetnél
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Végletek és egyensúly

Manapság sokan a keleti filozófiákból ismerik a yin és a yang fogalmát, a jelenséget, amely meghatározza az általunk tapasztalható világot, a dualitásban élővé váló létet. Az egységből születik a kétség, és e kettősség leírása minden megismerési kísérletnek alapja, így az asztrológiának is. Minden, de minden amit tapasztalunk, a kétségben, kettősségben tapasztalható: élet-halál, nappal-éjszaka, magas-alacsony, meleg-hideg, száraz-nedves, aktív-passzív, napos-árnyékos, elől-hátul, cselekvő-elszenvedő, és így tovább.

Az asztrológiában ezt polaritásnak nevezzük, és + illetve jellel jelöljük. Minden további eleme az asztrológiai rendszernek besorolható ezek alá, és különösen a jegyek megértésében nagy segítségünkre van. Váltakozva követik egymást, egy + polaritású jegyet, egy – polaritású követ, azt újabb +, és így tovább. A 12 jegyű zodiákus tehát a + polaritású Kos jegyével indul, és a – polaritású Halak jegyével zárul, hogy aztán a Kossal kezdjen újabb kört.

Máris tanultál jópár dolgot: csak a fent felsoroltakból jellemzőket tudsz mondani, gyakorlatilag bármely jegyre, igaz, ezek a jellemzők még meglehetősen általánosak. Ugyanakkor helytállók. 🙂 Minden jegy szimbólum, tehát a valóságban egy az egyben nem létező, de ha léteznének tiszta jegyek, akkor a Kos jegy képviselője tényleg aktív, cselekvő, a fény felé forduló, forró vérű és fejű, az életet intenziven élő férfi lenne. A Halak képviselője pedig ezzel szemben passzív, inkább elszenvedő, befogadó, hideg kezű-lábú, az életet távolról szemlélő, meghúzódó nő volna. És nagyjából hasonlókat mondhatnánk a további 5-5 jegyre is.

Ugyanakkor a megértésünket, megismerésünket az is nagymértékben segíti, ha észrevesszük a polaritásban rejlő szabályszerűségeket, mégpedig a következőket:

egyik a másik nélkül nem létezik
egyik a másikba átalakul
egyik a másikban megtalálható

Nézd meg alaposan ezt az ismert ábrát, és látni fogod, hogy ezek a megállapítások helytállóak!

Aztán gondolj a zodiákus jegyeire és játssz el a gondolattal, hogyan tudod tetten érni a fentieket a jegyek egymásutániságában? Példaként elkezdem a fonal gombolyítását:

A Halakság visszahúzódó életmódját megelégelve a fizikai létbe lépő lélek a Kos bátorságával és tetterejével, aktívan indul hódító útjára, hogy új birodalmakat, birtokokat szerezzen, amelyet őBikasága körbekerít, megművel és hasznot húz belőle, majd a sok otthonülésbe beleunva és a gazdaság hozamát felhasználva az Ikrek elmegy világot látni és új dolgokat tanulni, nyitottan mindenre a sok földművelés után, de aztán ettől besokalva családalapításra adja Rákként a fejét és befelé, a fészek melegére figyelve már nem érdekli az új tudás megszerzése és a sok utazás, sokkal inkább a csibék, az utódok gondozása… és így tovább – folytasd bátran!

Persze nincs olyan ember, aki egy jegy jellemzőit viselné magán, és az is lehetetlen, hogy a születési képlet minden eleme kizárólag egyik polaritáshoz tartozna. Minden emberben egy rá jellemző egyensúlyban van a yin és a yang: hiszen a 10 bolygó is, amivel az asztrológia dolgozik, tartozik valamelyik polaritáshoz: Nap +, Hold -, hogy csak a fővilágosítókat említsem, tehát mindenképpen képviseltetve van mindkét véglet. Ugyanakkor vannak embertársaink, akikben érzékelhetően eltolódik valamelyik polaritás irányába ez az egyensúly, és igazából az a ritkább, amikor viszonylagos egyensúlyban van a két oldal. A polaritások egyensúlya esetén az ember könnyebben találja meg önmaga középontját is, és a másokkal való kapcsolatában is kiegyensúlyozottabb működés jellemzi.

Figyelmeztetés: még csak az asztrológiai tudás peremén járunk, óvakodj attól, hogy megbélyegző megállapításokra juss akár magaddal, akár mással kapcsolatban. Kezeld könnyedén, játékosan az apránként elsajátított tudást, azzal a megengedő látásmóddal, hogy: Akár tévedhetek is!

Innen folytatjuk jövő héten. Addig is, ha személyre szóló elemzést, asztrológiai útmutatót szeretnél, akár önismereti, akár problémamegoldó célzattal, javaslom a konzultációt. Szeretettel állok rendelkezésedre.

Az Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonként.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél azt élhesd, amit élhetnél
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Én vagyok a… mi is?

Annyira mindenki „ért” az asztrológiához, hogy ilyen mondatokat mondjon: Én Halak vagyok. Én Bika vagyok. Én Nyilas vagyok. Vagy már egy kicsit „többet tudva” ilyen szentenciákat: „Hú ő egy Skorpió, szörnyű, tudod milyenek a Skorpiók”. „Azért olyan anyagias, mert ő Bika”. „Ó, nekem alacsony az önbizalmam, tudod, hiszen Szűz vagyok”

Én meg csak nézek ki ilyenkor a fejemből. Mert ez kicsit olyan, mintha az asztal azt mondaná: „Én a szög vagyok a jobb hátsó lábamban”. Vagy az autód önképe lenne ilyesmi: „Én a kormánykerék vagyok”.

Elég messze van ez az asztal vagy az autó teljes valóságától.

Bizonyára láttál már születési képletet, horoszkópot, tehát valami ilyesmit:

Tudathang asztrológia

Mint látod, ez egy kör, amelynek a 360 foka 12 egyenlő részre van osztva. Ezt a 12 részes felosztást nevezzük Zodiákusnak vagy Állatövnek, és a 12 rész egyike az a jegy, amelyben születésedkor a Nap járt. Amikor egy jeggyel azonosítod magad, akkor aNapjegyedről beszélsz, és ha esetleg valahonnan ismered az aszcendensedet is, akkor már két jegyet meg tudsz nevezni a 12-ből, amelyekkel valamilyen módon és mértékben azonosnak gondolod magad.

Számoljunk egy kicsit. A klasszikus nyugati asztrológia, amellyel dolgozom, 10 égitestet használ jelképként, 12 jegyet és 12 életterületet. Születésedkor a 10 égitest, amelyet az asztrológia részrehajlás nélkül, egyszerűen bolygónak nevez, valahol van a 12 jegy valamelyikében. Nincs annyi bolygó a szimbólumrendszerben, ahány jegy és életterület van, így ha mindegyik máshol állna, akkor is lenne 2 szabad terület.

Ha ebből arra következtetsz, hogy ezek szerint te azon jegyek összessége vagy, amelyekben a születésedkor volt bolygó, akkor ismét tévedsz, még mindig nem látod a teljes képet.

Mert te is, én is, ő is, mindenki, egyszerre mind a 12 jegy vagyunk. 🙂 A Zodiákus körének teljessége mindenkiben benne van. Az mégis hogyan lehet? Akkor hogyan lehetünk mások?

Úgy, hogy a Zodiákusnak csak azon részei, azon jegyei nyilvánulnak meg, öltenek tapasztalható formát, amelyekben a születésünkor bolygó állt. A többi, üresen maradt jegy minősége látensen, láthatatlanul, rejtetten van jelen bennünk. Az egész horoszkópábra mutatja meg a teljességet, akik vagyunk, és nem csak egyes részei.

Ha ezt tudod, akkor már nem akarsz kategóriákba zárni, dobozolni embereket a születésnapjuk alapján. Ha ezt figyelembe veszed, akkor már kevesebb okod és lehetőséged van másokról értékítéletet mondani, kritizálni. Ha ezt észben tartod, akkor jobban és teljesebben, kíváncsibban tudsz megnyílni annak a csodának, aki te magad vagy, hogy megismerd és értékeld azt a megismételhetetlen lényt, aki a te szemeddel lát, a te füleddel hall. És a másik emberben is inkább tudod tisztelni ugyanezt a megnyilvánuló csodát.

A következő írásban még egy lépést teszünk a bennünk élő, általunk megnyilvánuló élet megismerése, megértése, elfogadása felé, tarts velem akkor is.

Az újabb Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonkénti megjelenéssel.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél, azt élhesd, amit élhetnél,
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Megélési szintek az asztrológia nyelvén

A megélési szintek megnevezésével és megismerésével egy iránytűt kapunk saját belső világunkhoz. Ezzel az iránytűvel mindig képesek leszünk emlékeztetni magunkat a helyes irányra a lelki –tudati fejlődésünk során.

Megélési szintnek az asztrológiában azt nevezzük, hogy valaki a fizikai, érzelmi és szellemi szintek közül melyiken él többnyire, illetve egy adott helyzetben, egy adott életterületen, vagy élete valamely szereplőjével kapcsolatban. Minden archetípusnál beszélhetünk megélési szintekről, és az Asztrokotta tanfolyamokon végig is vesszük őket. Most átfogó szemlélettel nézzük sorjában e három módot.

Fizikai szint. Ezt ismerjük leginkább. Bármilyen magas tudatossággal is éljen az ember, amíg testben élünk, addig tapasztaljuk a fizikai szintet, annak korlátaival és örömeivel egyaránt. A fizikai szinten, vagyis az anyagban, az érzékelés öt kapuján át jutnak el hozzánk a külvilág ingerei, és mi is ezeken a kapukon keresztül kapcsolódunk a rajtunk kívülállónak tapasztalt világhoz. Látunk, hallunk, szagolunk, ízlelünk, tapintunk. Nem tudunk ezektől függetlenül élni, ha valamelyik érzékelésünk nem működik vagy csak részben működik, az bizony nehezíti az életkörülményeinket.

Ezen a szinten az anyaggal azonosulunk és az érzékszerveinken át érkező benyomásainkkal. Benne ragadva, ha jók ezek a benyomások, akkor még többet akarunk kicsikarni az élettől, míg végül az egónkat növeljük, a büszkeségünket, és másoktól elhatárolódunk, mert mi különbek vagyuk. Ha kellemetlen vagy fájdalmas benyomásokat élünk át, akkor szabadulnánk ezektől, ilyenkor mi vagyunk a kicsi én, a szegény, aki mennyit küzd, mégis mennyire nem értékelik, akivel mennyi baj történik, az élet milyen nehéz.

Mindannyian ismerjük, éljük ezt a szintet, csak az a nagyon nem mindegy, hogy jut-e bennünk tér egyébnek is. És az sem mindegy, hogy milyen sűrűn, mekkora horderejű dolgok rántanak bele az elválasztottságba és tartanak fogva az anyagba zártság illúziójában.

Mert ha engedünk neki teret magunkban, akkor az érzelmi szintet is élhetjük. Ennek legfőbb ismérve, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az általunk átélt érzetek és érzelmek nem csak ránk jellemzőek. Másnak is van elég baja – mondjuk. Örvendezni más is szokott, bánata másnak is van. Ilyenkor van nyitottságunk arra, hogy másokat is figyelembe vegyünk, már nem érezzük magunkat annyira egyedül. Tudatosan vagy sem, de ezen a szinten nyilvánvaló számunkra, hogy az emberi érzelmek univerzálisak abban az értelemben, hogy mindannyian ugyanazokat az érzelmeket tapasztaljuk – csak esetleg más-más összetételben és elosztásban. Így a bajaink nem megsokszorozódnak (mint azt a fizikai szinten élve gondolnánk), hanem csökkennek. Ezen a szinten már tartósabban vagyunk képesek boldogságot tapasztalni. A jó érzésekben össze tudunk kapcsolódni másokkal, a rossz érzéseinket pedig megpróbáljuk jól kezelni, felülírni, átalakítani.

Legmagasabb a szellemi szint. Itt  képesek vagyunk vagy legalább törekszünk arra, hogy a felszín mögé lássunk, a látványban észrevegyük a működtető elvet, a formában a szerkezetet. Az elválasztottság vagy nyitottság kettőségéből kilépve, próbálunk egyszerűen csak tapasztalni. Ha tartósan és minden életterületünkön ezen a szinten tudnánk lenni, akkor megvilágosodásnak, Isten-megvalósításnak mondanánk az állapotot.

Fontos látnunk, hogy az emberi életünk fő eseményeit nem kerülhetjük el akkor sem, ha a legmagasabb szinten élünk. Születünk, élünk, végül elmegyünk. Legalább ennyi mindenkinek kijut. 🙂 De hogy milyen megélésekkel, tapasztalatokkal töltjük meg ezt a minimumot, az változó, és tehetünk azért, hogy egyre jobb legyen. Tarts velem a jövő héten is, láss egyre tisztábban az igazság tükrében, amit az asztrológia nyújt.

Az újabb Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonkénti megjelenéssel.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél, azt élhesd, amit élhetnél,
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Mit NEM mutat meg a születési képlet?

Igazából minden benne van a születési képletben, feltéve, hogy tudjuk, hogy kinek-minek a képlete. 🙂 És igen, itt a magyarázat arra is, hogy miért csak és kizárólag szóbeli konzultációt vállalok, személyes, egyidejű jelenléttel, és miért nem lehet nálam „írásos horoszkópot rendelni” (brrr, még a kifejezéstől is hidegrázást kapok).

Egy horoszkóp egy időpillanat. Ha nem tudjuk, nem is derül ki belőle, hogy ehhez a pillanatfelvételhez ki vagy mi tartozik. Tudnunk kell, hogy ki az, aki azonos ezzel az időminőséggel. Tudnunk kell, hogy benne a lélek női vagy férfi testben érkezett-e a földi játszótérre.

Az élet kezdetén adott anyagi feltételek, szegénység és gazdagság, nem látszik a horoszkópban. Az látszik, hogy a szülött milyen megélésre hajlamosabb: gazdagnak érzi magát, vagy inkább szegénynek. Dúskálhat a pénzben anya és apa, és közben mondjuk nemtörődöm vagy épp smucig a gyerekkel, aki így szegény lesz. Vagy megeshet, hogy nagyon szerény körülmények közé pottyan a kisbaba, de a szülők szeretete és egymás iránti odaadása folytán mindannyian gazdagságot élnek meg. Sok minden kiolvasható abból, hogy milyen az illető viszonya a pénzhez, a vagyonhoz, könnyebben jön-e az vagy nehezebben, hajlamos-e elveszíteni vagy inkább gyűjtöget, munkával szerzi-e, vagy inkább az eszével, esetleg szerencsével, stb. A kérdések száma végtelen, amire érvényes választ találunk, de az nem látszik, hogy a kérdező mibe született bele.

Hogy mit tekintünk soknak vagy kevésnek anyagi értelemben, az végső soron nem a kézzel fogható mennyiségeken múlik, hanem a tudati hozzáálláson, amelynek fejlettsége szintén nem látható a születési képletben. Vannak kisbabák, akiknek szemébe nézve azt érezzük, öreg lelket látunk – és vannak, akiknek a szemében nem ezt látjuk. Vannak emberek, akik egész életükben másokra mutogatnak és hibást keresnek, meg akarják változtatni a másikat, és vannak akik tanulási folyamatnak tekintik az életet, és tudják, hogy csakis önmagunkat tehetik jobbá. A horoszkóp nem ad választ arra, hogy ki milyen tudatossági szinten él, és hogy mennyire fejlődik ebben vagy éppen nem fejlődik semmit.

A horoszkópból a lehetséges megélési szintek mindegyike kiolvasható, de hogy ki melyiket éli, az csak beszélgetéssel pontosítható. A következő részben megnézzük alaposabban ezt a témát, mielőtt belépnénk a szimbólumok lenyűgöző világába.

Az újabb Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonkénti megjelenéssel.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél, azt élhesd, amit élhetnél,
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Mit mutat meg a születési képlet?

A születési képlet személyes, a legszemélyesebb.

Képzeld el, hogy a születésed pillanatában megáll az idő, megdermed a mozgás, a tér minden eleme, mint egy fényképen, mozdulatlanná válik. És tegyük fel, hogy ebben a pillanatban te mindent képes vagy látni: azt is, ami előtted, ami fölötted, ami mögötted, ami alattad van. Mindent, nagyon-nagyon messzire. Látod a bolygókat, a Napot, a Holdat, sőt látod más naprendszerek csillagait is. Hogyha ezzel a mindent látó újszülött szemeddel, az első önálló lélegzetvételed időpontjában megörökíted a pillanatot, és megpróbálod ezt egy kétdimenziós ábrán bemutatni, akkor létrehozod ennek az idő-tér pillanatnak a horoszkópját.

Ez az ábrázolt kép nem más, mint te magad. Ugyanaz az időpillanat ugyanabban a térben, ugyanabból a viszonyulási-viszonyítási pontból, egyazon minőség veled. Ha tükörbe nézel, csak a fizikai külsődet látod. Ha megröntgeneznek, csak a mozgásszerveidet látod a képen. Ha születési horoszkóp-képletedet nézed, akkor teljes képet kaphatsz magadról, a legteljesebbet.

A pontos adatokkal felállított születési képlet minden más, ismert módszernél pontosabban és beszédesebben árulkodik rólad. Feltárja emberi pszichédet, annak minden megnyilvánuló és rejtetten működő oldalával együtt, megmutatja azt, ahogyan egyszeri és megismételhetetlen szülöttként belépsz a világba, érzel, öntudatra ébredsz, tanulsz, gondolkozol, cselekszel és szeretsz. Feltárja karmikus témáidat, motivációidnak irányát, és – a lehetőségek tág határán belül – megjeleníti várható sorsfordulataidat, életednek nagy csomópontjait.

Az asztrológiai tudással nem kérdéses számodra, hogy milyen okai lehetnek a betegségnek, a születési képleted ismeretében pedig nyilvánvalóvá válik az is, hogy te magad milyen egészség- és betegséghajlamokkal jöttél e világra. Megtudhatod belőle, hogy milyen elváltozásokra vagy hajlamos, és azt is, hogy miért (!), és kiolvashatod azt is, hogy hogyan kerülheted el ezeket, milyen módon gyógyíthatod, ha már megbetegedtél.

A születési képleted ismerete lehetővé teszi számodra, hogy te magad legyél az életed hajójának kapitánya. Felnőtté tesz, éretté, olyan emberré, aki abbahagyta már hogy kibúvókat keressen a megoldások helyett, hogy másokat hibáztasson a felelősség vállalása helyett, hogy gyógyítót keressen a gyógyulás helyett, hogy készen vett tudást keressen a folyamatos tanulás helyett. Olyan emberré válhatsz a születési képleted ismeretében, aki a mások által diktált, divattá vált örömforrások hajszolása helyett meg tudja találni azt, ami a saját életében boldogságot jelent. Végső soron mindannyian ez utóbbi miatt vagyunk itt, a Földön. Azért, hogy mindabban a tapasztalatban, kalandban, jóban és rosszban, amit átélünk, meg tudjuk találni a boldogságot.

Amikor megérkezünk, akkor még előttünk az út, és hogy mennyi akadály van rajta, az egyéni, személyes: ezt a képletünk megmutatja. De van három dolog, amit erről az útról nem árul el még a születési képletünk sem. A következő alkalommal ezzel folytatjuk az Asztrokottát.

Az újabb Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonkénti megjelenéssel.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél, azt élhesd, amit élhetnél,
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Asztrológia, önismeret, jobb élet

Neked is feltűnt, hogy manapság milyen hihetetlenül nagy keletje van minden olyan előadásnak, tanfolyamnak, programnak, bárminek, ami a külső világról szóló ismeretek további halmozása helyett a belső világunk felé fordulva mond valamit, vagy úgy néz ki, mintha mondana valamit? Az utóbbi évtizedekben egyre fokozódó mértékben népszerű téma az önismeret, és mint mindenhol, ahol valamire valós igény mutatkozik, itt is roskadozik a színtér nemcsak az értékes kínálattól, hanem a bóvlitól is. Így ha valakit a megismerés vágya hajt, de még járatlan egy témában, könnyen téved el, és válik vásári mutatványosok célpontjává.

Biztosan te is úgy érzed, hogy az önismeret iránti hajtóerőd valós szükségletből fakad, nem puszta kíváncsiságból. A világ és bene az ember hatalmasat változott az utóbbi bő 200 év alatt. Mára minden megkérdőjeleződött, vagy éppen a feje tetejére állt, így a nemi szerepeinkben, a társadalmi struktúrában, a generációs viszonyainkban elvesztettük a támpontokat. A régi struktúrák felbomlanak, és valami új van születőben, általunk is. Mi, akik benne élünk, miközben a régit keressük vagy épp siratjuk, még nem rendelkezünk azzal a bizonyossággal, hogy ez a születő új valóban létezik. Jóformán mindenki hallott a világkorszakokról, arról, hogy a Vízöntő korába lépünk, de nem mindenkiben tudatosul, hogy az emberiség kollektív tudatában végbemenő folyamat hogyan függ össze olyan hétköznapi jelenségekkel, mint a válások, a szingli anyák, a mindegyre változó munkahelyek, az elnemtelenedő nemek (egyre lányosabb fiúk, fiúsabb lányok), vagy épp a lassan minden főre jutó négy kerék, vagy a virtuális világ térnyerése a valósággal szemben.

          Van tehát egy kollektívet érintő átállás, hatalmas változást hozó folyamat, amelyben mi, egyenként elég nehezen találhatjuk a helyünket. És mivel a külvilág így meglehetősen zavarosnak, bonyolultnak, érthetetlennek tűnik sokszor, rájövünk, hogy igazából a jelenségek gyökere mibennünk van.

És egyszercsak megszületik a felismerés, hogy: „magamat sem értem”.

Ezzel már lehet kezdeni valamit. Ha a világot nem is érthetjük meg varázsütésre, az önmagunk megismerésével egyre tágul a rálátásunk a nagy egészre is. Persze a hétköznapi gondok közepette talán nem a tudásvágy vezérel, hanem a problémamegoldás késztetése. A jó hír az, hogy szükségszerű velejárója az önismeretnek a fogyatkozó probléma. Miért?

Mert a megismerés, a megértés lehetővé teszi az elfogadást. Az elfogadás lehetővé teszi a megbocsátást. A megbocsátás lehetővé teszi az elengedést. Az elengedés pedig felszabadít a problémád súlya alól.

Ezért elkezdheted velem az elején. Minden újabb Asztrokotta írásomban egy lépéssel közelebb viszlek önmagadhoz, így te magad jöhetsz rá a saját életed nehéz témáinak a megoldására, vagy könnyebben fogsz rátalálni a megoldáshoz vezető útra.

2018 legyen a megoldások éve számodra is!

Az újabb Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a
Tudathang oldalán olvashatók szombatonkénti megjelenéssel.
Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy
az lehess, aki lehetnél, azt élhesd, amit élhetnél,
azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

A Bak Szaturnusz józansága

Megfigyelted-e vagy sem, az elmúlt években, amíg a Szaturnusz a Nyilas jegyén haladt át, egyre több mindenről derült ki számunkra, hogy nem is az, aminek látszott, aminek hittük, aminek reméltük, amivel áltattuk magunkat (A Szaturnusz haladásáról a pontos adatok az írás végén találhatók.) Nagyszerűen rendben lehet az életed, önámítás nélküli egységben élhetsz az univerzummal/Taoval/Istennel/térrel, ha az elmúlt három évben nem kellett szembesülnöd semmilyen veszteséggel sem testi, anyagi, fizikai, sem lelki, érzelmi, sem szellemi szinten.

A legtöbbünknél azonban bizony veszteségek voltak. Illúziókból kellett ébrednünk, életterveket kellett feladnunk, átdolgoznunk, szeretett személyt kellett elsiratnunk, eltemetnünk. Hogy pozitív változatát is említsem: régi sérelmeket engedhettünk el, fájó torzításokat írhattunk át, anyagi vagy lelki tartozásokat egyenlíthettünk ki, felszabadulva azok súlya alól. Megannyi egyéni történet, sok-sok emberi tapasztalat, melyhez hozzátartozott a szenvedés, az erős érzelmek vagy tán a betegség is.

Egyéni és kollektív szinten is megtapasztalhattuk, hogy a Nyilasnak az égbe lőtt nyila mindig, törvényszerűen visszahullik a földre: túlzó vágyaink, realitást nélkülöző ábrádjaink, alap nélküli terveink, önámításaink nem tarthatnak örökké, egyszer fel kell ébrednünk belőlük.

Most, hogy a Szaturnusz a Bak jegyébe lépett, ahol uralomban van, eljött az ideje annak, hogy az ember, aki ezt a visszahullott nyílat az égre lőtte, végre megtalálja a helyét itt, a földön: a tér és idő korlátai között létezzen, éljen, tapasztaljon.

Eljött az ideje annak, hogy mint egy jól-rosszul sikerült buli után takarítani és rendezni kell, hogy újra lehessen élni az életet, úgy az életünkben is, az eddigi felfordulásokkal járó külső és belső események elcsituljanak, és mi elkezdjünk rendet rakni. Nem kell undorodni a piszoktól (lelki szeméttől) ami körbevesz: mi csináltuk. Ha a vendégünk mocskát pucoljuk, akkor is jó, ha tudjuk, hogy őt is mi hívtuk a buliba (az életünkbe). Szépen vissza kell állítani a felborult székeket, helyretolni a bútorokat (rendezni társadalmi viszonyainkat, emberi kapcsolatainkat), összeszedni a kiürült üvegeket, elmosogatni a sok csetreszt, kidobni a törött poharakat, felsöpörni a padlót, felmosni, kiporolni a szőnyegeket (megtalálni a helyünket itt, az élet színpadán, ahová élni és tapasztalni érkeztünk).

Mindez nem mehet alázat nélkül. Az uralomban levő Szaturnusz teljes erejében van, és ha kell, könyörtelenül tanítja meg nekünk, hogy hol is van a helyünk. Őszinteséget, egyenességet, pontosságot és egyszerűséget, tiszta működést vár, nem ismeri a kiskaput. Szívtelennek tűnhet, mint kisgyereknek a szigorú apa, de éppoly szükséges és nélkülözhetetlen az életünkhöz: általa tanuljuk meg élni az életet, ő mutatja meg, hogy milyen törvényszerűségeknek kell engedelmeskednünk, hol vannak a határok, amelyeket be kell tartanunk, hogyan érhetünk el eredményt, és mi kell ahhoz, hogy célba érjünk.

Bár sokan tartanak az erős Szaturnusztól, főleg, amikor a múltba visszatekintve azt sorolják, milyen történések voltak a nagyvilágban előző ciklusában (nagyjából 1988-1990), egyéni életünkben inkább üdvözölhetjük ezt az előttünk álló három évet. Nagyon egyszerű és átlátható a Bak Szaturnusz hatása, hiszen csak azt várja, ami a lényege. Míg más jegyben haladva mindig leleplez, lerombol, korlátoz, elvesz, megkurtít, megrövidít, addig most, hogy a saját jegyében jár, könnyebben ad. Persze: ha tiszteljük. Mit is? A határokat, a szabályokat, a rendet, az időt, a másikat, és legfőképpen: ÖNMAGUNKAT. A valódit, az istenit, és nem az egócskát, aki nagyra törne. Mert ha ennek az egócskának adjuk át magunkat, akkor megtapasztaljuk a kérlelhetetlenségét, a kíméletlenségét, amellyel rámutat, hogy bizony: senkik és semmik vagyunk, ha elhisszük, hogy mi, egyedül, saját erőből és törvényeit, az élet törvényeit nem tisztelve vagyunk a valakik. Viszont a Szaturnusz ereje az, ami támogatja minden törekvésünket, amellyel a kapcsolatot keressük a valódi önmagunkkal, az isteni eredettel, az eredendő fénnyel.

A Szaturnusz a jelképe legmagasabb szinten a megvilágosodásnak, az Istennel eggyé válásnak, annak, ahogy Jézus Krisztussá, ahogy Sziddhárta Buddhává vált. A Szaturnusz a jelképe egyszerre a kapunak és a kapun való áthaladásnak is. Annak, aki ezen a szinten tart, bár lehetnek nehéz időszakai is, jó eséllyel, egy tágasabb perspektívából, a lélek fejlődésének, a tudatszint emelkedésének szempontjából nézve nagyszerű, ígéretes időszak következik.

Mindannyiunknak pedig itt van Madách üzenete Az ember tragédiájának végéről: „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Szaturnusz jegyváltásai az utóbbi években:
Skorpióban:…….. 2014. december 23-ig
Nyilasban: 2014. december 23-tól június 15-ig
Skorpióban: 2015. június 15-től szeptember 18-ig
Nyilasban: 2015. szeptember 18-tól 2017. december 20-ig
Bakban: 2017.december 20-tól 2020. március 21-ig
Vízöntőben: 2020. március 21-től július 1-ig
Bakban: 2020. július 1-től december 17-ig……… utána Vízöntőben

(A Szaturnusz fent jelölt mozgása a bolygók direkt, retrográd mozgásának és stationer állapotának ismeretével érthető meg.)

Az Asztrokotta önismereti asztrológiai írások a Tudathang oldalán olvashatók szombatonként. Tarts velem, kerülj közelebb ÉNMAGodhoz, hogy az lehess, aki lehetnél azt élhesd, amit élhetnél azzá válhass, aki már most is, mélyen ott legbelül vagy.

Szaturnusz Bakba lépésére

Ma reggelre már úgy ébredtünk itt Szegeden (is), hogy a Szaturnusz, aki a görög mitológiában Kronosz, a nagybetűs REND és IDŐ ura, belépett saját jegyébe, a Bakba. Nemsokára a Nap is követi…

Pár nap múlva bővebben is visszatérek a Bak Szaturnusz jelképiségére, arra, hogy milyen idők szelei fújnak a következő években. Most azonban egy ízt osztok meg Veled, amely kiválóan érzékelteti a Nyilas idealizmusából a Bak valóságlátásába lépő Szaturnusz minőségét.

Szabó Lőrinc Különbéke című verse legyen útitársunk a Bakban járó Szaturnusz idején, amikor a belső békét keressük, és esetleg a kinti zajban nem leljük:

 

Ha tudtam volna régen, amit
ma már tudok,
ha tudtam volna, hogy az élet
milyen mocsok,

nem fütyörésznék most az utcán
ilyen vigan:
valószínűleg felkötöttem
volna magam.

Régen, mint az álmok tékozló
más fiai, 
azt hittem, lehet a világon 
segíteni,

azt hittem, szép szó vagy erőszak
ér valamit 
s az élet, ha sokan akarjuk,
megváltozik.

Minden szörnyübb, mint hittem akkor,
fiatalon,
de, hálistennek, egyre csökken 
az undorom,

egyre jobban bírom az évek 
förtelmeit,
és az idő és a közöny már 
fertőtlenít.

Mert fátylát sorra dobta minden,
egymás után,
s harminchárom évem ma átlát
minden szitán:

látom, sokkal több a mocsok, mint
az ifjukor
sejteni bírta volna bennem
valamikor,

látom milyen rútul becsapják 
a baleket,
s hogy a balek azért balek, mert
mást nem tehet,

s hogy az ész az érdek rimája,
és hogy magát
sugaras hőssé a bitang is
hogy költi át,

s ha van is, kézen-közön elvész
az ideál,
és hogy nem hozhat egyetértést, 
csak a halál, -

s mert mindez mégcsak nem is aljas,
nem szomorú,
s minden dolog apja valóban
a háború:

úgy nézem elszánt nyugalommal, 
az életet,
mint reménytelen lepratábort
vagy harcteret.

Ha egyszerre tudok meg mindent, 
hogy itt mi van,
egész biztossan felkötöttem
volna magam.

De valamit a sors, úgy látszik,
akart velem:
megmutatott mindent, de lassan,
türelmesen:

különbékét ezért kötöttem
a semmivel, 
ezért van, hogy csinálom, amit
csinálni kell,

ezért becsülök úgy egy-egy jó
pillanatot,
ezért van, hogy a háborúban
verset írok

s a leprások közt fütyörészek
és nevetek
s egyre jobban kezdem szeretni
a gyerekeket.

Következő bejegyzésemben olvashatod asztrológiai soraimat is a Szaturnusz Bak jegyébe lépéséről.