Felgyorsult idő? Dehogy!

Ma az a különös gondolatom támadt, hogy nem is gyorsult fel az idő, hanem mi felejtettük el az idő ritmusát.

Egy érzet, sugallat volt a gondolat alapja, na meg a tapasztalat, amit most elmesélek.

Délután 5 előtt 20 perccel az órára néztem, és gondoltam, hogy de jó, most pont időben vagyunk, lesz ma is 5 órai tea nálunk. Mindenki hazaért kivételesen, és bár hárman háromfelé ténykedünk, milyen jó lesz a meleg teával megpihenni. Aztán odatettem a sparheltre a vizet, hogy felforrjon. Utána elmosogattam, aztán eszembe jutott, hogy a mézes kalács sütéséhez folyékonnyá kellene tennem a mézet, azt is odakészítettem a melegbe. Lemorzsoltam a megszáradt majoranna-csokrokról a finom fűszert, elpakoltam. Letöröltem a pultot, asztalt. Előkészítettem a tefüvet, szűrőt, csészéket. Megkavartam a készülő levest. Mindezt ráérősen, nem is törődve az idővel, csak tudva, hogy ötre teát készítek. És még mindig volt 9 perc 5-ig!

És akkor gondoltam a fentit. És nekiláttam ezeket a gondolatokat leírni.

Leforráztam a teát, 16.57-kor. Most még van két perc ötig, és be is fejezem ezt az írást.

Az a benyomásom, hogy az idővel nem történt semmi. Velünk azonban igen: elvesztettük a tájékozódási pontokat, a ritmusérzékünket, a valós viszonyulási arányokat, a virtuális világ, a globalizált társadalom, és még számos dolog következtében túl nagy lett a vélt, a látszólagos lehetőségünk, szabadságunk, és egyszerűen kifolyik az idő a kezünkből. Elkallódott az időérzékünk: valahol a realitásérzékünk mellett csellenghet.

Persze a tudósok valamint rohanó embertársam tudni fogják, hogy nincs igazam. Nem baj, van időm. 🙂

Teázzunk!

Ideális társ?

Levelet kaptam egy fiatalembertől, amelyet most név nélkül közzéteszek a válaszommal együtt, abban a reményben, hogy esetleg másnak is épp elkel egy kis biztatás. És még azért is, mert sokan kérdezik tőlem, hogy engem mennyiben determinál az asztrológiai tudásom. A válaszomból ez is kiderül.

A levél:

“Szia Ibolya!
(…) A kérdésem az, hogy lehet-e valakiknek szuperül működő párkapcsolata (nyilván úgy, hogy tesznek is érte), hogy a születési képleteikben a Marsok és a Vénuszok elem minőségileg nem passzolnak (nem tűz-levegő, víz-föld) hanem kevertek (tűz-föld, levegő-föld), de a Nap, a Hold és a Merkúr összeillőek.
Anno amikor párszor Nálad jártam, meséltél az idő minőségéről, a JELentudatosságról, a MOSTról és, hogy érezni kell a dolgokat, nem pedig mindent kigondolni és, hogy persze nem a fejével szeret az ember. 🙂 (…)
Amikor a részletes asztrológiai elemzésről beszélgettünk, akkor elcsodálkoztam rajta, hogy mennyire is összetett egy ember lelki világa. Sokat olvastam utána és úgy érzem sokat segített, hogy elfogadjam magamat olyannak amilyen vagyok, és hogy másokat is elfogadjak olyannak, amilyenek. Jó/rossz szokásommá vált, hogy amikor megtudom valaki születési képletét, akkor megnézem, hogy is állnak nála a “dolgok”, és ez segít kicsit talán jobban elfogadnom a másikat, de nehézséget is okozhat, mert be is skatulyázhatom emiatt, ha nem figyelek rá. Van a fejemben egy olyan gondolat, hogy lehet, hogy az ideális társammal a képletünkben mindennek passzolnia kéne, ha nem is tökéletesen, de legalább összeillőek kéne lennie az elemeknek.”

A válaszom:

Nincs két teljesen összeillő ember, csak és kizárólag annyiban, amennyiben hasonlóképpen szenvednek, vagyis szimpátiával (szimpátia: rokonszenv, vagyis hasonló szenvedés) vannak egymás iránt. Minden társunkká szegődött partnerünk ideális számunkra egy felsőbb, átfogóbb, az élettervünk magasabb szemszögéből. Ám ha ideálisnak azt tekintjük, ha minden zökkenőmentes, akkor mindig csalódnunk kell. Fölösleges azt kergetni, hogy megtaláljuk azt a bizonyos tökéleteset, mert legfeljebb abban tud tökéletes lenni, hogy a saját utunkat járhassuk, és ehhez akár ő is hozzásegít. Nem rajta múlik, hogy szenvedéssel vagy örömökkel, bár többnyire kevert módon.
Én asztrológusként nem azzal kezdem az ismerkedést, hogy a másik képletét nézem. A szívemmel szeretnék minél tisztábban jelen lenni, az asztrológiai tudást mindig is úgy kezeltem, hogy abban segít, amiben elbizonytalanodom, elakadok, vagy ha valamit nem látok át, mert érzelmileg érintett vagyok. Az átlátásnak, a megértésnek, a megismerésnek, az elfogadásnak az eszköze az asztrológia, és nem egy tervezőasztal.
Azt javaslom, erősítsd magadban a bátorságot, merj nyitottabb lenni, mert semmi olyan nem történhet veled, senki olyannal nem találkozhatsz, aki ne a javadat szolgálná. Persze van, hogy nehéz időket megélve nem ezt látjuk, de utólag mindig kiderül, hogy nagyon is értelme volt annak is, ami esetleg rosszul sült el. Tapasztalni jöttünk ide, a Föld nevű játszótérre, úgyhogy rajta, menj játszani! És amikor már szívből szeretsz, lélekből vonzódsz egy lányhoz, akivel az intelligenciátok is hasonló kaliberű, akkor nagyon is érdemes megnézni a születési képletek összevetését, és megértéssel, nyitottsággal, elfogadással rálátni kettőtök közös táncára.

És újra a fiatalember:

“Szia Ibolya! Köszönöm, hogy válaszoltál, valahol nagyon mélyen belül én is úgy érzem, ahogy leírtad, viszont néha jól jön egy kis megerősítés, amikor nem vagyok teljesen a “JEL”en!”

Újult erővel minden Újholdkor

Minden Újhold ideje a legjobb alkalom arra, hogy abbahagyjuk azt az önámításunkat, hogy elérhetünk valami olyat, megkaphatunk valami olyat, átélhetünk valami olyat, amiért egyébként nem tettünk és most sem teszünk semmit.

Mert lehet úgy mindegyikünkkel, hogy várjuk, csak várjuk, hogy majd jönni fog a felmentő sereg, megtörténik a csoda, és minden úgy lesz, sőt még úgyabbul, mint legmerészebb álmainkban. De a dolgok nem így mennek. Csak az történik meg, amiért tettünk korábban, ahogy paradicsomot is csak akkor szedhetünk, ha előtte magját, palántáját földbe tettük, locsolgattuk, nevelgettük.

Személyes, cselekvő részvételünk nélkül nem történik velünk semmi. Tényleg semmi. Sem jó, sem rossz. Ha elhagy a párunk, ha megszűnik a munkahelyünk, ha beszól a szomszéd vagy összevont szemöldökkel mordul ránk a piaci kofa, amikor nála vásárolnánk; ha szerelmet vall, akiért régóta sóhajtozunk, ha megtalál az álom meló, ha kedélyes a szomszéd, és vidáman ránk nevet a piaci árus – mindez nem átok vagy szerencse kérdése.

Ha mocsárban találjuk magunkat: mi mentünk oda. Nekünk kell kijönnünk. A csoda nem toporog a mocsár szélén előzékenyen várva, hogy akcióba léphessen.

Gondolhatjuk azt, hogy egyedül vagyunk, magunkra utaltan. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy felismerjük saját, hatalmas belső erőnket, és mint Münchausen báró, kihúzzuk magunkat (és lovunkat) a mocsárból. Persze, ha már egy lépést is megtettünk, akkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy igaz a mondás: “Segíts magadon, és Isten is megsegít!”
Egy kis emberi segítséggel pedig elkezdeni is sokkal gördülékenyebb és eredményesebb, bármiről is legyen szó. 🙂

 

Ha boldog akarsz lenni, tedd boldoggá a hat irányt

A hat irány: észak, dél, kelet, nyugat, zenit, nadír.

Ahogy a Nap keleten kel fel, úgy a mi életünk is a szüleinktől indul, és az ő gondoskodásuknak köszönhetően élünk. Ahogy felnövünk és saját családot alapítunk, saját gyermekeink lesznek, úgy halad a Nap is a nyugati irányba. Akiktől megtanuljuk, hogyan tudunk eligazodni a mindennapi életünkben, milyen törvények és szabályok érvényesek ebben a fizikai világban, azok a tanítóink, akik gyermekkorunkat kísérik, ők a déli irányhoz tartoznak, a tudás fényét adva nekünk. A barátaink azok, akiket segítünk, és akiknek a támogatására mi is számíthatunk, amikor a szükség úgy hozza, ám nincsenek állandóan, tolakodóan jelen az életünkben, ők az északi irány. A nadírt az alkalmazottak, beosztottak képviselik, akiknek a léte egy bizonyos fokon tőlünk is függ, rajtunk is múlik. A zenit pedig a spirituális tanító iránya.

Hogyan teheted boldoggá őket?

Add meg számukra azt, amitől ők boldogok: a szüleidnek legyél hálás, fejezd ki megbecsülésedet, teljesítsd a kérésüket, a gyermekeidnek add meg azt, amitől jó gyermekkoruk lesz, és amitől jó és elégedett felnőttek lehetnek, a tanítóidnak a tudásoddal és a tudásod alkalmazásával, valamint személyes köszönettel fejezd ki háládat, a barátaidon segíts, amikor rád van szükségük. A beosztottakkal bánj úgy, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak. És végül a spirituális tanítódat tartsd mindig a szívedben, alkalmazd a módszereket, amelyeket tőle tanultál, és légy állhatatos a spirituális utadon.

És látod: a te személyes boldogságod úgy lesz meg, hogy mindent a szeretteidért tettél, semmit sem magadért. Ez a titok, ami nem is titok. Csak a szemet-szemért, fogat fogért értelmünkkel hihetetlennek tűnhet. 
Próbáld ki, és látni fogod, hogy működik!

 

Így hallottam Thaiföldön, az erősen spirituális életet élő masszázsterapeuta Pichettől, amikor nála tanultam. A páli kánonban olvashatsz erről Buddhának Szigalához intézett beszédében.

Az élet telik :)

Első-másodéves egyetemista lehettem. A berecki gyorsról akkoriban természetesnek kellett vennünk, hogy gyorsasága a csigához mérten említhető, hogy télen is fűtetlen, és hogy a világításáról a csillagoknak kellett gondoskodniuk – esetleg a megállókban bágyadtan pislákoló utcai lámpáknak. A Sepsiszentgyörgy és Bereck közötti, Kovászna érintésével mintegy 70 kilométert jó napjain már két óra alatt megtette (de inkább volt az két és fél – három óra). A kolozsvári egyetemről Kézdivásárhelyre tartó, akkoriban a román államvasútak állapotának köszönhetően egy egész napot kitevő hazautazásom utolsó szakasza ezen a sötét, hideg, koszos, és emeletes (!), lomhán cammogó vasszekrényen igazi próbatétel volt mindig.

Nem tudtam elég melegen öltözni soha, hogy a fűtetlen vonaton ne vacogjak. Ezen az útszakaszon már többnyire egyedül utaztam, az ismerőseimtől, barátaimtól, akikkel esetleg együtt indultam, elköszöntem korábbi megállókon, vasúti csomópontokon.

Ezen a késő őszi vagy téli estén is nagy önuralommal, lelkiekben erősítve magam, nógattam a “gyorsot”, hogy érne már be Kézdire. Fáztam, fáradt voltam és éhes. Elszunnyadtam ültő helyemben, a mögöttem ülő két idősebb székely bácsi párbeszéde megnyugtatóan hatott. Már otthoniul beszéltek, és ez nagyon jól esett a fülemnek, a lelkemnek.

Aztán, ahogy a vonat nagy rándítással elindult egy megállójáról, arra eszméltem, hogy a két bácsi, nagy egyetértésben még mindig beszél. Éppen ezt mondta, jóváhagyólag egyikük:

-BIZONY, AZ ÉLET TELIK. HA NEM ÉLNÉNK, NEM TELNE.

Engem pedig, a fogvacogtató hideg ellenére, szívet-lelket melengető érzés járt át. A lét öröme. Éreztem, tudtam, tapasztaltam azt. Néhány percig a öröklétből láttam rá a lényekben kibontakozó, tündöklő, majd az öröklétbe visszatérő fényre, egyben a sajátomra, és végtelen hála öntött el a mögöttem, a sötétben ülő, és ezt az inspiráló megjegyzést tevő székely bácsi felé. A mai napig megmelengeti a szívem, valahányszor eszembe jut. Csodálatosan derűs, optimista, pozitív látószöget adott ahhoz, amit addig csak sóhajként, panaszként, fájdalomként hallottam az eltelő, a tovatűnő életről.

Az élet azért telik, mert élünk: érzünk, gondolunk, érzékelünk, tapasztalunk. Hordozzuk a fényt. ÉLÜNK.

Triviális igazság, és mégis milyen csodás!

Erőfeszítés

“A Buddha nem győzte újból és újból hangsúlyozni, hogy mennyire szükség van az erőfeszítésre, a szorgalomra, az erőkifejtésre és a töretlen kitartásra. Az erőfeszítés azért olyan lényegbevágó, mert mindenkinek magának kell a saját megszabadulását véghezvinnie. A Buddha megteszi, ami tőle telik, kijelöli a megszabaduláshoz vezető utat, hátra van azonban az ösvény gyakorlatba való átültetése, ami energiát igénylő feladat. Az energiát a tudat művelésére kell fordítanunk, ami az egész ösvény gyújtópontját képezi. A kiindulópont az elszennyezett tudat, amely szenved és tévképzetekben él, a cél pedig a megszabadult, a bölcsesség által megtisztított és megvilágított tudat. A kettő között feszül a lankadatlan erőfeszítés, hogy az elszennyezett tudatot megszabadult tudattá alakítsuk át.
Az önművelés munkája nem könnyű – senki nem végezheti el helyettünk-, de nem is lehetetlen. Maga a Buddha és megvilágosodott tanítványai szolgálnak élő például, hogy a feladat nem haladja meg lehetőségeinket.” (Bhikkhu Bodhi: A nemes nyolcrétű ösvény)

Elakadás, torlódás, zsákutca, útfelbontás az életutadon?
Kérj személyes konzultációt: www.tudathang.hu, tudathang@gmail.com, +3630 9150369

A tizedik Lótusznapokon

Idén tizedik alkalommal rendezi meg a Szegedi Egyetemi Fűvészkert a Lótusznapok elnevezésű, két napos fesztivált, ahol a lótusz virágzását ünnepelve varázsolnak a résztvevőkkel távol-keleti hangulatot látvánnyal, hanggal, ízekkel, illatokkal.
A lótusz a keleti kultúrákban a megvilágosodás jelképe, így jómagam a két tartandó előadással a lótuszhoz, mint spirituális jelképhez kapcsolódom.

Előadásaim témáját minden évben aszerint választom ki, hogy milyen kérdésekkel, problémákkal keresnek meg leginkább, tanfolyamokon és konzultációkon milyen élethelyzetekkel, megoldandó témákkal, problémákkal találkozom.

Szombaton és vasárnap is tartok egy-egy előadást a következő címekkel és időpontokal, a teremben:

Augusztus 5. szombat, 13.00: Egészség és hiánya
Augusztus 6. vasárnap, 15.00: Mi az életfeladatom 

Mivel az előadások időkerete mindössze 50 perc, az előadások után a Fűvészkert egy árnyas helyén szükség szerint beszélgetéssel folytathatjuk a témákat.

A szervezőkkel együtt szeretettel hívunk, várunk az egész rendezvényre és az előadásaimra.

A biztos kapaszkodód az önismereted

A párod szerint önző vagy. Vagy érthetetlen. Vagy következetlen, vagy hisztis, vagy akarnok vagy…
A szüleid szerint nem elég állhatatos, kevés a kitartásod, nincs kellő akaraterőd, vagy…
A főnököd szerint túl lazán veszed a dolgokat. Vagy éppen túlságosan belefeszülsz. Vagy túl emocionális vagy, vagy…
A munkatársaid szerint jobb, ha vigyáznak veled. Vagy épp ellenkezőleg: mindenki téged vesz igénybe, rád tolja a melót, vagy…
A barátaid szerint édes vagy, csak ne lennél olyan… milyen is? És vannak barátaid?

Van olyan ember, aki ismer téged? Úgy igazán?
Létezhet ilyen egyáltalán?
Te ismered magad? Igen?

Volt már, hogy csalódtál magadban?
Volt már, hogy fájt az, amilyennek mondtak téged az emberek? Volt már úgy, hogy leginkább elbújtál volna, lehetőleg önmagad elől  is – mert te nem lehetsz olyan, te nem…
Akartál már eltűnni a világból, csak ne találjon meg téged még több fájdalom? És ilyenkor mihez kezdtél magaddal?

Hogyan nyered vissza a lelki békédet, ha kibillensz az egyensúlyból?
Mihez nyúlsz, amikor éppen elesnél, elbuknál?

Van biztos kapaszkodód?
Egy biztos kapaszkodó van: a valós önismeret. Minden egyéb tűnő, illékony illúzió, másoknak való megfelelés, vagy épp dacból születő ellenszegülés. Csak azért is – csak azért sem.

Ezért ha eleged van abból, hogy más mondja meg, milyen vagy, vagy épp, hogy milyennek kellene lenned, hogyan kellene viselkedned, ha eleged van abból, hogy csak kapkodod a fejed a sok külső igény teljesítése közben, akkor gyere el, és tanuld meg magad!

Tégy egy pici erőfeszítést abba, hogy az érzelmeid, gondolataid és cselekedeteid irányítója te lehess!

Erre a leghatékonyabb módszer a születési képleted megfejtése. Mert az csak te vagy. Mert abban minden, de minden benne van, csak meg kell tanulnod olvasni belőle.

Ezt az olvasást, az önmagad megfejtését tanulod meg az Asztrokotta önismereti asztrológiai tanfolyamon, szeptembertől.
Részletek és jelentkezés itt: http://tudathang.hu/asztrokotta/.

 

A Szeretet telepítése

Az alábbi történetnek közreadója vagyok csak. Az interneten kering egy ideje, nem sikerült kiderítenem a forrását. Ha esetleg te rájössz, hogy kitől származik, kérlek, írd meg nekem is, hogy itt is feltüntethessem. 

Ha ilyen könnyen menne, lehet, még divatja is lenne. 🙂

Útmutató a SZERETET telepítéséhez

Ügyfélszolgálat:
Ügyfélszolgálat. Üdvözlöm, miben segíthetek?

Felhasználó:
Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?

Ügyfélszolgálat:
Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?

Felhasználó:
Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell először tennem?

Ügyfélszolgálat:
Első lépésként nyissa meg a Szívét… Megtalálta a Szívét?

Felhasználó:
Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?

Ügyfélszolgálat:
Milyen más programok futnak még?

Felhasználó:
Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.

Ügyfélszolgálat:
Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog zavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot, a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?

Felhasználó:
Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?

Ügyfélszolgálat:
Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.

Felhasználó:
Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?

Ügyfélszolgálat:
Igen, de ne feledje, önnek csak az alap-program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.

Felhasználó:
Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:Hiba. A program nem fut külső egységeken. Most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat:
Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet programot Belsõ Szívekben való futásra tervezték. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.

Felhasználó:
Tehát most mit tegyek?

Ügyfélszolgálat:
Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.

Felhasználó:
Rendben, kész.

Ügyfélszolgálat:
Most másolja őket az Én Szívem könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, hogy soha ne jöhessen újra elő.

Felhasználó:
Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát mindenfelé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?

Ügyfélszolgálat:
Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyre áll a megfelelő idõben. A rendszer melegedése normális és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés, nem?

Felhasználó:
De, csak szokatlan.

Ügyfélszolgálat:
Szóval, a Szeretet telepítve van és rendesen fut. Még egy dolog, mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel valaha is kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Felhasználó:
Köszönöm.

Ügyfélszolgálat:
Nincs mit. Örülök, hogy segíthettem. Köszönjük, hogy igénybe vette szolgáltatásunkat. Viszont hallásra!

Félelemkeltés direkt marketinggel

Az imént csörgött a telefonom, és ismeretlen, azaz rejtett számról hívott egy női hang. Mint mondta, valamilyen ízületi klinika vagy mi a szösz, ahonnét hív, és nagyon kedves és udvarias volt. Tájékoztatott, hogy SAJNOS, ma Magyarországon a lakosság kilencvennemtudomhány százalékát érinti az ízületi megbetegedés. Megkérdezte, hogy nekem van-e ilyen problémám. Mondtam, nincs. És vajon én mit teszek, hogy ne legyen? Mert ez kialakul az évek során… És mi a foglalkozásom?
Visszakérdeztem, mire megy ki ez a beszélgetés? Van valamilyen ajánlata nekem, vagy egyszerűen kifaggat? Mert nem érek rá, és nincs is ínyemre ez a kérdezősködés. Erre még sötétebb jövőképet kezdett festeni az ízületeimet illetően.
Így rövid úton elköszöntem tőle, és újfent megállapítottam, hogy rejtett számról jövő hívást nem kell felvenni.
Továbbá az is kiviláglik ebből az esetből, hogy nem elég, ha tudatosan távol tartjuk magunkat az ijesztgető, félelemben tartani akaró propagandától (szóljon az bármiről), mert küszöb alatt is megpróbál bekúszni.
Rendesen rögzíteni kell azt a küszöböt. 🙂